Akkor néhány dolgos órát szántam ugyan arra, hogy egy készre generált mozaikot saját magam próbáljak kevesebb elemből is előállítani, végül nem foglalkoztam túl sokat a dologgal. Az akkori informatikai tudásom és leginkább az akkori munkamorálom visszatartott attól, hogy érdemben elkészítsek valamit a feltárt problémák orvoslására.
És ha már annyit emlegettem itt problémákat, a minap végiggondoltam, hogy mik is ezek a zavaró apró és nem apró pontatlanságok, amik az általam vizsgált és használt mozaikkészítőket körülveszik.
Alapvetően mindegyik generátor képet kér bemenetként, különösebb megkötés nélkül. Némelyiknél beállítható, hogy milyen formátumú felbontást (plate oldalfal, csempe, stb) akarunk használni. Jobb helyeken még a felhasználni kívánt színeket is kiválaszthattam.
Az általam kifogásolt dolgok az alábbiak voltak:
- Végtelen pazarlás.
Minden esetben szigorúan 2D-s pixel (elem)tömbben gondolkodtak, ami azt jelenti, hogy egy nagy felületet is szépen kicsempézett 1x1-es elemekből. Nem csupán pazarló, de stabilitás szempontjából is katasztrófa. - A fizika törvényeinek semmibevétele. Az előzőből következik, hogy mindent 1x1-es elemből megoldva csempézni még csak-csak lehet, de plate oldalfalakból már csak szép, független tornyok keletkeznek, ami maga a katasztrófa.
- Elrugaszkodás a Lego univerzumtól.
A színhasználat sok esetben totálisan szabad, maximum az eredeti kép színeiből képez egy redukált halmazt, magyarán MEGVALÓSÍTHATATLAN. Szép, mutatós, de sohasem készül el, maximum 3D nyomtatóval.
Adott volt tehát a feladat (és szerencsére az idő is), hogy cukor, só és minden bigyó felhasználásával megalkossam a tökéletes mozaikkészítő alkalmazást. De a konkrét implementálásról majd csak a következő részekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése