A kísérlet 2016. - Második rész

Fotók Lego elemekre történő mozaikos leképezésére írtam már korábban is programot. Tavaly nyáron (2015. augusztus) a Python nyelvvel való ismerkedésem egyik mementójaként készítettem egy kódot, ami képet kap bemenetként és elkészíti annak 1x1-es platekre, vagy csempékre hangszerelt mozaikját. A kód számos sebből vérzett, de a ráfordított idő arányában egész jónak számított. Első lépésben a képet lekicsinyítette 100 pixel szélesre, és egy megfelelő arányú magasságra, majd ezt az indexképet bontotta fel 20 egyforma darabra soronként. Az eredmény nem ritkán Error volt, mivel sok esetben indexelési hibákat generáltam a nem megfelelő arányok miatt.

Az egyes Lego elemeket reprezentáló pixelcsoportok elemeit először érvényes Lego színkódokra állítottam euklideszi távolság használatával, majd ezek közül többségi döntéssel választottam ki a nyerő színt. A kép nagy vonalakban emlékeztetett az eredeteire Természetesen minél nagyobb volt a felbontás részletessége, annál nagyobb volt a hasonlóság. Sajnos nem maradt fenn kép a keletkezett végeredményről. A kódot sikerült megmentenem az azóta bekövetkezett merevlemez hiba ellenére, így egy év elteltével már nem a nulláról kezdtem a program írását.

Ezek a lépések még távolról sem érintették az előző részben említett három fontos tényezőt. Első célul azt tűztem, hogy egyrészről megszüntessem a hibákat és egy univerzális méretekkel dolgozó kódom legyen, másrészről pedig egy olyan programrész megírását irányoztam elő, ami a képfájl mellett legenerálja a Lego tervezőprogramban is használható fájlformátumot is (.ldr).

Az univerzális méretezést úgy oldottam meg, hogy nem a képet méreteztem át, hanem az eredeti képméretet minimális igazítás után felbontottam egy paraméterezhető szélességű egyforma részre, valamint a hozzá igazodó magassági paraméter szerinti a függőleges felbontást is elvégeztem. Így megszűnt a túlindexelés. Ezek után meghagyhattam a korábbi kód felbontást végző részét, amely a tényleges képfájlt generálja.

A harmadik kifogásolt hiányosságot mindjárt az elején megpróbáltam orvosolni. Az eredeti Lego színkódokat kigyűjtöttem és RGB-re konvertáltam, Az euklideszi távolságot ezektől az értékektől számoltam, így őrizve meg a valósággal való kapcsolatot. A színek és elemek összerendelésére később az alkatrészszám csökkentésekor még szükség lesz!

Adott tehát egy program, ami kép input alapján előállít egy paraméterként kapott elemszámnyira felbontott képet, ami már valós Lego színekben pompázik. A három probléma egyikét (félig) már elimináltam. De a java még hátravan...

A kísérlet 2016. - Első rész

Közel három évvel ezelőtt egy kora-téli délutánon érdekes kísérletre szántam el magam. Lego mozaikokkal kezdtem el foglalkozni, és különösen érdekelt az, hogy miképpen lehetne szebbet, jobbat, mást alkotni, mint mások. Már akkor is számos online mozaikgeneráló alkalmazás létezett a probléma megoldására, azonban bosszantott, hogy valamennyinek van valami apró defektje, ami az én maximalista szemléletemet igencsak zavarta.

Akkor néhány dolgos órát szántam ugyan arra, hogy egy készre generált mozaikot saját magam próbáljak kevesebb elemből is előállítani, végül nem foglalkoztam túl sokat a dologgal. Az akkori informatikai tudásom és leginkább az akkori munkamorálom visszatartott attól, hogy érdemben elkészítsek valamit a feltárt problémák orvoslására.

És ha már annyit emlegettem itt problémákat, a minap végiggondoltam, hogy mik is ezek a zavaró apró és nem apró pontatlanságok, amik az általam vizsgált és használt mozaikkészítőket körülveszik.

Alapvetően mindegyik generátor képet kér bemenetként, különösebb megkötés nélkül. Némelyiknél beállítható, hogy milyen formátumú felbontást (plate oldalfal, csempe, stb) akarunk használni. Jobb helyeken még a felhasználni kívánt színeket is kiválaszthattam.

Az általam kifogásolt dolgok az alábbiak voltak:

1.  Végtelen pazarlás.
    Minden esetben szigorúan 2D-s pixel (elem)tömbben gondolkodtak, ami azt jelenti, hogy egy nagy felületet is szépen kicsempézett 1x1-es elemekből. Nem csupán pazarló, de stabilitás szempontjából is katasztrófa.
   
2. A fizika törvényeinek semmibevétele. Az előzőből következik, hogy mindent 1x1-es elemből megoldva csempézni még csak-csak lehet, de plate oldalfalakból már csak szép, független tornyok keletkeznek, ami maga a katasztrófa.
   
3. Elrugaszkodás a Lego univerzumtól.
   A színhasználat sok esetben totálisan szabad, maximum az eredeti kép színeiből képez egy redukált halmazt, magyarán MEGVALÓSÍTHATATLAN. Szép, mutatós, de sohasem készül el, maximum 3D nyomtatóval.

Adott volt tehát a feladat (és szerencsére az idő is), hogy cukor, só és minden bigyó felhasználásával megalkossam a tökéletes mozaikkészítő alkalmazást. De a konkrét implementálásról majd csak a következő részekben...

Kísérleti négyemeletes tömbház

Megszámlálhatatlanul sok tervezésbe ölt munkaóra után végre elérkezett a várva várt nap. Megépítem életem első lakótelepi tömbházát Lego-ból. A képeken egészen jól mutat a terv, látszólag minden rendben, ideje tehát, hogy valós időben beszámolva kinőjön a földből a szürke kockaház.

Hosszas hezitálás és várakozás után végre a csillagok állása nekem kedvezett. Mind a három bejáratott Lego beszerző boltom készlete elérte azt az állapotot, hogy ideálissá vált minden körülmény a rendeléshez. A két bricklinkes üzlet tíz elem kivételével az összes alkatrészt lefedte, így már csak a megfelelő ár- és mennyiségarányokat kellett elosztani. Január 30-án, szakadó esőben felutaztam hát, hogy összegyűjtsem a szettet.

Templom ez a (szögletes) test

Néhány nap alatt hoztam össze első (de semmiképp sem utolsó) Lego templomomat. Az elemszám 687 körül alakul (az MLCad sokszor csal), ezért valószínűleg ez lesz az első idei terv, amit megépítek. Az alapterület 16x24 stud, így remek asztali dekoráció lesz belőle. :)

Semmi újdonság nincs a felépítésben, a panelházaknál kialakított, oldalazós megoldás adja az építmény testét, a torony és a tető pedig hagyományos pozíciójú kockákból áll.

Út az alapoktól...

...a vázszerkezeten át...

 ...kész modellig.

Mert az ááááár az fontos!

A minap alaposabban beleástam magam mások microscale építményeinek böngészésébe. Ekkor döbbentem rá, hogy amit én művelek, az klasszikus értelemben nem is microscale méret, hanem annál valamivel nagyobb és részletesebb. Az igazi mikróhoz sokkal absztraktabb irányba kell menni. A feladat tehát adott volt...

Az eddigi egyetlen kézzel fogható alkotásom, az Albert Stadion 3000-nél is több alkatrészt emészt fel, és árában is felülről közelíti a hetvenezer forintot. Felmerült bennem a kérdés: lehet ezt ennél kisebb méretben is felismerhetően ábrázolni? A választ megadják helyettem a képek. :)

Variációk egy témára

Régen publikáltam már, de az elmúlt közel két hónapban sem tétlenkedtem. Ebben az időben a virtuális építés dominált, abból is a panelházas irányvonal. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell.

Első körben egy háromemeletes házat csináltam meg. Ennek a belső szerkezete még nincs kész, nem is időztem túl sokat a megalkotásával.

Nemsokkal később jött szembe ez a példány:

Ez a kiadás terepasztalhoz használható. Amikor megláttam, arra gondoltam: de hiszen ilyet én is tudok!

A szerkezettel itt sem időztem sokat, megelégedtem a külső vonások minél élethűbb leképezéssel. Eggyel több emeletet és jóval több erkélyt tartalmaz.

Február utolsó dobása egy valós tömbház megmintázása lett (bár még van hátra három óra a februárból :D )

Nem is mentem messzire az alanyért, csak három saroknyira.

Fotózni nem fotóztam, neten pedig csak buszos képeken tűnik fel

Ezzel a házzal azért elidőztem néhány napot, de nem fogott ki rajtam. Minimális csalással sikerült minden jellegzetes vonást megjelenítenem. Íme:

Az eddig megtervezett házaimat igyekeztem egy képre összehozni. A jövőben szeretnék egy microscale terepasztalt építeni, melynek szerves része lehetne egy lakótelep.

Tervek 2014-re

Lassacskán véget ér ez az év is, ideje hát előretekinteni a következőre, legalábbis Lego szempontból mindenképp.

2013 igencsak termékeny volt számomra, már ami a terveket illeti. Most azt veszem számításba, hogy melyek azok az ötletek, amelyeket szeretnék megvalósítani, vagy legalábbis elkezdeni a következő esztendőben.

1.) Albert Stadion microscale makett

Az idén lebontott FTC stadion makettje ~3000 elem felhasználásával az építés utolsó szakaszába ért. Csak azért nem lett kész idén, mert az egyes Lego boltok decemberben leálltak a netes alkatrész kereskedelemmel. Januárban igyekszem mindent megvenni hozzá. Körülbelül 500 elem választ el a teljes boldogságtól.

Így fog kinézni (nagyítva eskü jobb :D )... 

...és itt tart most

2.) Az új Fradi stadion micro-makettje (tervezés és kivitelezés)

Kétségkívül 2014 legnagyobb dobása az új stadion lesz (mind az igazi, mint a makett). A tervezést valamikor az első negyedévben kezdem el, és kiindulva a régi makettjéből, aminek tervei nyolc hónapon át készültek, ez is eltarthat majd egy darabig. Fontos különbség azonban, hogy az újat már szimultán tervezem és építem.
Tanulva a korábbi tervezési és financiális hibáimból, ez a konstrukció maga lesz a jólstrukturáltság és szervezettség. Rengetek fotót gyűjtöttem össze az építkezés fázisaiból és stadiontúrán is voltam még jóval a hivatalos szervezés előtt egy építész-szakkolis csoporttal. Úgy érzem, hogy a 2013 márciusában befejezett Szentélyhez képest fejlődtem valamennyit építési technikák terén. Remélhetőleg az új aréna sem jelent majd gondot. :)

Az új aréna látványterve 

Próbalelátó LEGO-ból

3.) Albert Flórián arcképe Lego mozaik formájában

Nemrég írtam már erről a tervemről. Most nem térnék ki rá bővebben.

4.) TV

Nem saját terv, de annál pofásabb. Néhány ezresért az enyém is lesz kézzel fogható mása ennek a tévének.

Alig 170 apró elem és össze is áll az alábbi eredmény:

5.) Micro-panelház

Nemrégiben erről is írtam. Azóta kidolgoztam a belső szerkezetet is. Az össz-elemszámot sajnos nem sikerült a kitűzött 1500 alatt tartani. A sorrendben éppen ezért áll ez az utolsó helyen.